Túrázók figyelmébe ajánljuk

Azoknak, akik szeretik az aktív pihenést, egy remek túrázási lehetőséget kínálunk. Vedd a cókmókot, ne habozz, és járd be a "Baranyai Sárga" elnevezésű turistaútvonal sárga sávval jelzett szakaszát, előtte pihend ki magad a Hauszmannházban, és fáradtan is térj vissza, oszd meg velünk élményeidet! 
Maga a túraszakasz tulajdonképpen Véménden kezdődik, tehát akár Véméndi indulással is tervezhető a kirándulás. Ha azonban nem szeretnénk mind a 44 km-t végigjárni, csak Palotabozsokról, a Hauszmann Vendégház udvaráról indulnánk, akkor két választási lehetőségünk van. A falu főutcáján elindulhatunk nyugati irányba, Véménd felé. Ellenkező irányba indulva pedig Somberek felé vezet az út. De nézzük csak pontosabban

Na de pontosan hol is megy ez az útvonal? 

Véménd - Palotabozsok - Mária-kápolna, Szent-kút - Sombereki-halastavak - Somberek - Turistaház - Horpács-patak-völgye - Templomrom - Görcsönydoboka - Nagy fa - Hímesi-sarok - Szabari-erdő - Szabari-vadászház - Molnár-hegyi-vadászház - Kisnyárád - Szent János-kápolna - Erdősmároki-halastavak - Liptód - Babarcpuszta - Liptódpusztai-völgy - Ruzsek-malom - Kátoly

Táv: 44 km.

A sárga túra Szekszárdról indul és Tolna megyében a Geresdi-dombságban kacskaringózva a Hármaskúti-résznél éri el a Baranyai megyehatárt. A Baranyai-dombságba érkezve, túránk Véméndről indul, ahová Pécsváradról vagy Mohácsról menetrendszerinti autóbuszjárattal utazhatunk. Véménd hosszú főutcáján vezet végig a jelzésünk.

Véménd felé

Nos, tehát Palotabozsokról indulva végigmegyünk a falu főutcáján, majd az egykori Pécs-Bátaszék vasútvonallal párhuzamosan a műút mellett megyünk végig. 
A kelet-baranyai Véménd település szelíd dombok között húzódik meg. Már a bronzkorban lakott volt, hiszen előbb a mészbetétes kultúra, később a kelták szórványleletei erről tanúskodnak. Első említése 1332-1335 között történt Emon néven, csupán az 1700-as évek első harmadában jelenik meg a Vemen forma. Émen vagy Émel középkori magyar falu, a török hódoltság alatt elnéptelenedett.
Véménd egy Véma nevű szerb asszonyról kapta nevét.
1690 körül rácok telepedtek meg itt. 1748 körül érkezett az első német telepes csoport. A németség gyors ütemben növekedett. A rácok száma az 1. világháborúig lassan fogyott. 1920 után az itt élő szerbek zöme Jugoszláviába optált.
A szájhagyomány szerint a mai település csak 300 éves, korábban nyugatabbra feküdt a falu. A szerbekben élénken élt a tudat, hogy Szerbiából a török elől menekültek ide a "nagy költözés" idején vagy még korábban, s a környező völgyekben létesítettek ideiglenes településeket. Őrizték azt a hagyományt is, hogy vissza kell térniük, ha hazájuk felszabadul. A németekben is mindvégig tudatos maradt, hogy az akkori német birodalomból vándoroltak be, a közelebbi hely neve azonban elhomályosult. Egyes kutatók szerint a Rajna vidékéről, Szászföldről, Frankfurt és Fulda környékéről, valamint Ausztriából jöttek.
A kolerajárványok elől is sokan ide menekültek a környező falvakból. 1945 után a németek egy részét kitelepítették, helyüket bukovinai székely családok család foglalták el. A teknővájó cigányok egy része a mecseknádasdi, erdősmecskei, majd a fekedi erdők cigánytelepeiről vándorolt be. 1936-60-ig a Kohlental-ban, 1975-ig a Kirchengrund-ban laktak, végül a faluba telepítették őket.

Somberek felé

Ha a Hauszmann Vendégházat elhagyjuk, balra indulva, a templomnál egy kis utcába balra fordulva jutunk ki a faluból. A keresztnél a faluból kivezető útra térünk. Egy kis magaslaton áll a Szent Rókus-kápolna.

Az 1839-ben pusztító pestisjárványt követően épült Szent Rókus tiszteletére a máig jó állapotban megőrzött Rókus kápolna. A kápolnát és a falu házait elhagyva szántók és erdősávok mellett megyünk el, majd hamarosan megérkezünk a Mária-kápolnához, aminek falából folyik a Szent-kút vize.

A Mária-kápolnát vagy Szentkúti-kápolnát 1892-ben emelték Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A kápolna tulajdonképpen az itteni Szent-kút fölé épült. A kút előzménye egy kő alól feltörő forrás volt. A helyiek szerint a csodatévő forráshoz emberemlékezet óta jártak a környékbeliek betegségükben enyhülést keresni. A helyi hagyomány szerint a török előtti időkben itt állott a régi Bozsok falu temploma. Lerombolása után itt a forrás közelében kőoszlopot állítottak Mária-képpel. Ekkoriban a határrész egyik tulajdonosa ugyanis mérgében amiatt, hogy bevetett földjét az odajáró zarándoklók letaposták, a kőoszlopot szekérre rakta és hazavitte. Az ökrök útközben elpusztultak. Más változat szerint a gazda a korábban ott állt templom köveit vitte haza lovaival, majd családtagjai hirtelen meghaltak. Miután lovaival szerencsétlenül járt, a visszavitt kövekből kápolnát emeltetett.

A házunktól nagyjából 700 méterre fekszik egy horgásztó, amelyről egy későbbi bejegyzésemben is említést fogok tenni, hiszen a horgászat mellett a szabadidő egyéb eltöltésére is kiváló helyszín lehet.

A kis pihenő után átmegyünk a halastó gátján és a völgyben folyamatosan déli irányban haladunk. Több tó mellett megyünk el (Sombereki-halastavak), majd egy vízmű épülete után elérjük Somberek határát. (Az időnként hallatszó "lövésektől" nem kell megijedni, az a közeli gázágyúk hangja, ami a madarak elriasztását szolgálja.)

Somberek Baranya megye keleti részén terül el. Mohács város vonzáskörzetéhez tartozik, attól 12 km-re található.
A Somberek környékének legrégebbi régészeti leletei a rézkorból származnak, melyek a pécsi Janus Pannonius Múzeumban találhatóak. A vidék az emberek által folyamatosan lakott település, így gyakran fordul elő, hogy az eke római kori emlékeket fordít ki a földből. Határában a honfoglaláskor szláv törzsek éltek. A XIV. Század elejéig Bar-Kalan nemzetség birtokaihoz tartozott. A falu első írásos említése egy oklevélben, 1382-ben történik.
Somberek nevét, a történelem folyamán többféleképpen írták, s a falunév valószínűleg a som növényre, valamint a sombokrokkal benőtt cserjés helyre utal. Az 1526-ban bekövetkezett mohácsi csatavesztés után a lakók elmenekültek, de később a szétszóródott nép lassan visszatért a faluba. A török megszállás alatt szerb lakosok is települtek be a községbe. Ennek két oka volt: a török hazájukban elnyomta a szerbeket, a Magyarországra települőket támogatta, arra gondolván, hogy a katolikus magyarok és a görögkeleti szerbek majd nem férnek össze egymással, és ezáltal, mint hódítóknak kevesebb gondjuk lesz az őslakosokkal. A hadjárat során elnéptelenedett magyarországi falvakba új adózókat akartak telepíteni. 1732-ben a falu a Sauska család birtokába került. A török hódoltság után az új fölbirtokosok a lakatlan, illetve a gyéren lakott településeket, vidékeket igyekeztek benépesíteni. A németség Somberekre költözése 1745-ben kezdődött.

A Petőfi Sándor utcán jutunk be a faluba, majd érintjük a szerb ortodox templomot és a római katolikus templomot is. Az önkormányzat és az iskola épülete mellett megyünk át a főúton, majd egy meredek úton (ez az út a temetőhöz vezet) jutunk fel a falu feletti tetőre. Innen egy darabig dél felé, majd, ahol tábla jelzi egy zúzott köves úton jutunk le a Horpács-patak völgyébe. Itt egy nemrég kialakított halastavat találunk, mellette turistaház épül. A völgyben most északi irányban megyünk tovább, majd egy hídnál rátérünk a Sombereket Görcsönydobokával összekötő földesútra. Utunk ezen a szakaszán a szántás kellős közepén találjuk az egykori templom romjait, mely a sárga sáv jelzéstől kb. 250 m-re található. A rom az útról is jól látszik, de tábla is jelzi a letérés irányát. Ha a romot megnéztük, akkor utunkat folytatva Görcsönydobokára jutunk.

További lehetőségek

Mindenki a saját igénye szerint indulhat el ezeken a túraútvonalakon. A rövidebb távokat akár gyerekekkel is érdemes megtenni. További hasznos információkat, és a teljes útvonalleírást megtaláljuk a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség honlapján. 

Gyere, járd be a sárga útvonal baranyai, vagy csak Palotabozsok környéki útvonalait. Ismerd meg a környéket, és élvezd vendégszeretetünket! 

További információ és szállásfoglalás